Tumblr Mouse Cursors

2014. június 26., csütörtök

9.fejezet-Szeretlek

Sziasztok :) sok késéssel bár de itt az új rész :) jó olvasást ;) a zenék pedig: MDC-Szabadulj el és Szabyest-Kártyavár (puszii Szalay Ricsi...:D *.* <3)
xoxo,
Lau
- Oké, csak szólók... szólók a fiúknak. - mondtam zavartan, de a nővérem megfogta a kezem.
- Majd én. Ti menjetek csak. - mosolygott.
- Rendben. Akkor menjünk. Szia Dani! - öleltem meg, majd elindultunk a Range Rover felé.
A kocsinál az általam jól ismert személy, Scooter Braun várt már ránk. Nagy mosollyal az arcomon ugrottam a nyakába és öleltem meg. Jó volt újra látni.Megvártam míg Justin kinyitja nekem a kocsi ajtaját majd beültem és bekötöttem az övemet. Justin is ezt tette, majd elindultunk a stúdió felé. Pár perc múlva már ott is voltunk. Bementünk az épületbe és egy hangszerekkel teli szobába értünk. Igen, a szöveg és a dallam már megvolt a fejemben, már csak a zenei aláfestést kell kitalálnunk. Leültem egy zongorához, mellém Scooter ült, Justin pedig velem szemben állt. 
Elkezdtem játszani és mindenkinek tetszett amit játszottam. Megállapodtunk, hogy ez marad a végleges verzió, így már mehettem is a stúdióba, és énekelhettem is fel. 


 @justinbieber: Madison Peazer és Scooter Braun, akiket kár volt újra összehozni. Ebből egy új dal készülhet. Várjátok már? Én itt vagyok, és hallom mit csinálnak, és eddig fantasztikus. @madison_p hiányoztál már, sok volt ez a másfél év. Srácok várjátok Mady dalát és pár közös selfiet?

Néhány óra munkája után el is készült a stúdió verzió. Visszahallgatva nekem is nagyon tetszett a saját számom. Beszélgettünk még róla, és elég sokszor visszahallgattuk és valóban jóra sikeredett. A stúdióban voltunk még és Justin szokásához híven most sem hagyhattuk ki a selfiet. Justin már csak ilyen.
@madison_p: Studio with my bro, @justinbieber . I love you. <3
(@madison_p: Stúdió a bátyámmal,@justinbieber. Szeretlek. <3)


Bent beszélgettünk még kicsit, kérdezgetett, hogy mi történt az elmúlt másfél évben, hisz azóta nem látott, de fél éve még minden nap beszéltünk, így csak a fontosabbakat meséltem el neki.
-Mi történt veled Manó?
-Hát fél év alatt nem sok, azóta nem beszéltünk...és másfél éve nem is láttalak, szóval eléggé megleptél ma, de nagyon örülök, hogy itt vagy. Melletted úgy érzetem, hogy van egy bátyám. 
-Ezt én is tudom, mert nekem pedig olyan mintha a húgom lennél, de most az érdekel, hogy mi volt ebben az elmúlt fél évben.-kezdte a faggatást.
-Hát ugye tudod, hogy végzős voltam a gimiben. Júniusban végzetem az érettségikkel, kitűnő lett. Szóval megérte az a sok-sok tanulás. Aztán augusztus 30-án pedig kiköltöztem Danihez. 
-Igen ez feltűnt.-nevetett-Bár az is lehet, hogy csak egy Mady szellemet látok-poénkodott tovább az én kis lökött barátom.-Amúgy ez így mind szép és jó, hogy kitűnő érettségi, meg hogy itt élsz újra, de mi a helyzet a srácokkal? Reggel nagyon el akartál köszönni valakiktől.
-Hát nem hagytad, hogy befejezzem a mondandóm. Szóval. Ugye kiköltöztem és aznap este még a nővérem bemutatta a barátját, Liamet, és a többi fiút. Szóval sikerült megismernem a One Directiont is. Elég lököttek. Bár úgyis ismered őket, főleg Niallt. A kis ír elkotyogta, hogy Belieber, szóval tuti jóban vagytok.-kacsintottam rá.
-Jajj a kis ír manó. Igen múltkor, vagyis inkább kb. fél éve együtt főztünk és elég vicces eredmény lett. Várj mutatok képet a főzőcskéről. Elővette telefonját és a képek között keresgélt, mire megtalálta, és felém fordította a készüléket.
-Úristen. Mi feje van Niallnek...és rád mi a fenének az a sapka?-már kis híján a földön feküdtem és nevettem.
-Tudod, hogy mindig rajtam van.-próbált komoly fejet vágni majd ő is elnevette magát.
Bent hülyéskedtünk és ölelgettük egymást amikor Harry lépett be az ajtón. Nagyon meglepődtem,hogy itt van, de persze örültem is neki. Odaszökkentem hozzá, és nagy meglepetésére egy kisebb csókot adtam neki.
-Ezt most miért kaptam?- kérdezte meglepetten.
-Azért mert hiányoztál-amint kimondtam a szavakat azonnal éreztem, hogy arcomra pír szökött.
-Te is nekem Mady.-mosolygott.
-Őm..nem mutatlak be titeket egymásnak, úgyis ismeritek már egymást.
Harry lepacsizott Justinnal majd még kicsit beszélgettünk és elköszöntünk egymástól. Megbeszéltük, hogy holnap neki állunk a klipemet is forgatni, szóval a következő pár hétben elég elfoglalt leszek, de én akartam mindig is énekes lenni. 
Kimentünk az épületből és beszálltam Harry autójába. Pár perc alatt otthon voltunk, és feltűnt, hogy sehol senki. Harryhez fordultam és kérdeztem tőle.
-Itt maradsz velem éjszakára? Nem akarok egyedül lenni ebben a nagy házban és kicsit félek is.
-Szeretnéd?-láttam, hogy meglepte kérdésem de én csak bólogattam neki, így jelezve a válaszom, ami természetesen igen volt. 
Csináltunk magunknak vacsit, amit a nappaliban fogyasztottunk el. Harry keresett egy filmet, aminek persze a címét is elfelejtettem már, pedig nem is volt annyira vészes. 
-Féltékeny voltál ma Justinra?-kérdeztem tőle halkan.
-Nem..vagyis kicsit..furcsa volt látni, hogy ismered, és mennyire jól kijöttök egymással. Őszintén megmondva félek, hogy egyszer egy ilyen srác miatt foglak elveszíteni.
-Nem fogsz. Ígérem!
Lágy csókot kaptam tőle, aminek nagyon örültem, mert éreztem benne a szeretetét, a féltését, az őszinteségét. A hasamban milliónyi kis lepke kezdett táncolni. Furcsa érzés van bennem. 
-Talán beleszerettem volna Harrybe? De hiszen még csak pár hete ismerem. Nem ez nem lehet.-elmélkedésemből Harry zökkentett ki. 
-Hé, min gondolkodsz?-rekedtes hangja most még édesebb volt mint bármikor máskor.
-Semmin, vagyis rajtunk. Nem tudom, hogy mi van, és idegesít.
-Mit szeretnél mi legyen?
-Magam sem tudom. Még csak pár hete ismerlek, de már komolyan vagy annyira fontos nekem mintha már évek óta ismernék egymást.
-Számomra is fontos vagy-és lágy csókkal hintette be ajkaimat.-Szeretlek Madison Peazer.
-Én is szeretlek Harold Edward Styles.-és sikerült elnevetnünk magunkat, pedig tudtuk, hogy mindketten komolyan gondoltuk amit mondtunk. Jó érzés volt, hogy Harry mondta ki előbb. 
Felmentem a szobámba és zuhanyzáshoz készülődtem, de valaki átölelt hátulról. Tudtam, hogy ki volt, hisz csak ketten voltunk a lakásban.
-Együtt?-kérdezte perverz mosollyal az arcán.
-Csak szeretnéd Styles. Múltkor is megzavartál, most már kulcsra zárom az ajtót.
-Mond, hogy nem volt jó a múltkori.
-Nem volt jó.-mondtam nevetve.
-Mi?- szemei kikerekedtek.
-Te mondtad, hogy mondjam, hogy nem volt jó.-és belebokszoltam hasába. 
Hamar elfutottam a fürdőig és bezártam az ajtót. Hallottam lépteket, majd vártam amíg elmegy és akkor kinyitottam újra a zárat.

*Harry szemszöge*
Kimondtam végre ,hogy szeretem, és ő is viszonozza. Felbecsülhetetlen érzés. Fent vagyunk a szobájában, és ő épp fürödni készült. Én átöleltem hátulról és megkérdeztem,hogy zuhanyzunk-e együtt. Persze nevetve mondta, hogy nem, és érvelt mellette. Igen, múltkor megzavartam, de tudom, hogy élvezte. Ma sem tervezek mást. 
Ő már befutott a fürdőbe és bezárta az ajtót valószínűleg. Elindultam én is abba az irányba, majd halkan leültem a földre. Hallottam, hogy kinyitotta az ajtót, és a víz hangját is hallottam. 
-Most jött el a te időd Styles.-mondtam magamban, majd a lehető legcsendesebben bementem után a fürdőbe. A zuhany alatt állt. Elképesztően gyönyörű lány, kifogásolhatatlan alakkal. Tetszik és szeretem. Jobban mint eddig bárki mást. 
Hátulról átöleltem derekánál fogva és magamhoz húztam. Kicsit megugrott, majd megfordult és mosolyra húzta a száját. 
-Tudtam, hogy be fogsz jönni.-mosolygott tovább-na akkor együtt zuhany?-majd beleharapott alsó ajkába. 
Hamar ledobáltam ruháimat és beálltam mellé a zuhany alá. Végig nézett testemen, és enyhe pír szökött az arcára. Megöleltem. Kezeimet a hátán vezettem végig egészen fenekéig. Elidőztem ott kicsit.Fordított helyzetünkön, most háttal simult hozzám, én pedig egyre lejjebb vezettem a kezem. 
Bevallom, kicsit féltem is, hogy mi lesz ha a vágytól nem tudok épp eszűen gondolkozni. Ő még szűz. Ezt tiszteletben kell tartanom. De remélem, hogy én taníthatom meg mindenre. Gondolatmenetemből hangja zökkentett ki. Nem hittem a fülemnek, hogy mit mondott.
-Akarlak.-tudtam, hogy miért mondja.
-Nem akarom, hogy megbánd, és nem akarom azt hallani, hogy csak egyre kellettél. Nekem te több vagy. 
-Akarlak. Nem fogom megbánni.-magabiztos volt. Tudta,hogy mit akar, vagyis kit. Engem.
Lehajoltam a nyakához, és végigcsókoltam az állától a válláig. Égett a bőre, de hogy a zuhanytól, vagy a helyzettől-e, gőzöm sincs. Viszont akármennyire is próbálom magam visszafogni, felizgat a látványa. Kicsit hátrébb húzódtam hogy ne hozzam vele nagyon zavarba.. Éreztem hogy meg a meleg víz alatt is libabőrös lesz és remeg.
- Megígérem hogy nem fogod megbánni. Esküszöm. - suttogtam a fülébe, aztán finoman a fülcimpájára haraptam. Éreztem ahogy picit megfeszül a teste... Iszonyatosan szexi. Sokkal inkább mint akárki eddig. Ő teljesen más. Teljesen új. Ő az, akit én akarok, akit én szeretek..


2014. június 16., hétfő

8. fejezet- A váratlan vendég

Helló mindenkinek! :)
Meg is hoztam a 8. részt. Erről nem mondanék sok mindent, majd ti eldöntitek, hogy jó lett vagy nem :) 
Itt majd a végén feltűnik egy új szereplő, de annyit elárulok, hogy nem fog sokáig benne lenni. Talán 3-4 rész erejéig vagy max még a későbbiekben visszahozzunk. 
A részhez pedig ezt a zenét ajánlom: Roller Coaster  
Jó olvasást!! :) <3
X Sziszi

A refrént és csak ezt a pár sort énekeltem. Ez szívből jött és rólunk szól. Csak ennyit akartam. Hogy ezt tudja.
Még beszélgettünk egy kicsit majd az éjjeli lámpát leoltottam majd becsuktam a szemem, ő pedig hátulról szorosan átölelt és így aludtunk el.

* Harry szemszöge*
Reggel mozgolódásra keltem. Kinyitottam a szemem és egyértelművé vált, hogy nem a szobámban fekszek. És... és egy lány fekszik mellettem. Én a derekát öleltem át és a testével teljesen hozzám simult. Mit ne mondjak Mady hátulról is van olyan dögös mint előröl. Jól van Harry. -Ne perverzkedj már megint!- Megmozdult és ezáltal felém fordult majd óvatosan kinyitotta a szemét. Mintha félt volna.
- Jó reggelt! -köszöntöttem a reggeli, fáradt, rekedtes hangomon mosolyogva.
- Harry?! Mit keresel itt? Te jó ég! Ugye mi nem.. ?- kérdezte ijedten majd a takaró alá nézett. - De várj! Miért nincs rajtam bugyi? - folytatta majd maga köré tekerte a takarót.
- Nem. Nyugi. - mosolyogtam rá. - Bár nem is lenne olyan rossz, nem?- röhögtem, mire csak egy mellkas ütést kaptam.
- Amúgy meg mondtam. Azt már nem kapod vissza. Maximum kölcsönbe. Mint most. - mondtam majd rákacsintottam és lejjebb húztam róla a takarót amit ő egyből vissza is rántott.
- Szóval miközben én aludtam, te levetted rólam?- kérdezte kitágult szemekkel.
- Nem. Félálomba voltál és a nevemet mondogattad. Majd lehúztam a csípődről, mire te magadtól megemelted a csípődet. Mit ne mondjak kicsit... begerjedtem. - mondtam szinte lélegzetvisszafojtva majd benedvesítettem nyelvemmel az ajkaimat.
- Ó Harry... ennyi erőből már meg is... -mondta de én beleszorítottam a szájába a szavakat  egy puszival.
- Sajnálom. De nem, én nem csináltam volna semmit amíg alszol és ha meg nem akarod akkor meg végképp nem. - nyugtattam miközben a mellkasomra húztam a testét, így háttal feküdt rajtam.
-Nem mondtam, hogy nem akarom. Csak... még nem.  - már mosolygott ő is majd a fejét hátrahajtotta, hogy a szemebe tudjon nézni.- Amúgy jó reggelt neked is.- folytatta.
- Kérsz reggelit? - kérdeztem tőle, hogy megtörjem a pár perce beállt csendet.
- Hány óra? - nézett körbe, valószínű egy óra után kutatva.
- Negyed 1 lesz mindjárt. - mondtam neki én, mivel  mögötte volt az óra ezért én jobban láttam.
- Basszus. Molly! - mondta félve , majd kiugrott az ágyból és kirohant a szobából. -Amúgy igen, azt megköszönném! -folytatta.
Felkeltem az ágyból, visszavettem a nadrágomat majd én is kimentem a szobából, le a konyhába valami ehető után kutatva.
- Jó reggelt! - hallottam meg egy kissé rekedtes, reggeli hangot. Niall. - Mit kérsz? - kérdezte majd felém fordult a .... hűtőből. Nem igaz.. Nem elég otthon folyton kifosztja a hűtőt, de még itt is ez a terve.
- Müzli van? - kérdeztem majd mellé álltam.
- Jó reggelt! -hallottam meg egy lány hangot a hátam mögül majd  a hang irányába fordítottam a fejem.
- Szia Molly. - köszöntem - Mady téged keres az emeleten. - mondtam majd visszafordultam a hűtő felé.
- Majd csak rájön, hogy itt vagyok. - röhögött. Kedves.
- Molly! Hát itt vagy?! Már mindenhol kerestelek! -mondta kissé dühösen és aggódva egyszerre Mad.
- Hát akkor kezdhetted volna itt is a keresést, mert ha itt vagyok nálatok, reggel az első utam mindig ide vezet. - mondta, röhögött majd folytatta - Amúgy jó a pizsid. -kacsintott. Ez az én szokásom. Nem ér.
- Köszi. - nézett magára Mady majd felrohant a szobába.
Miután mindenki megreggelizett, felmentünk a szobába Madyvel majd leültünk az ágyára és mélyen a szemébe néztem.
- A tegnapi szöveg... Az rólunk szólt? Vagy... -kérdeztem kicsit félénken, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Igen. Utoljára akkor tudtam írni, amikor a volt barátommal voltam együtt. Másfél éve. Köszönöm. - mondta majd egy puszit nyomott a csinos, édes ajkaival az arcomra. 
- Nincs mit. - válaszoltam vigyorogva majd viszonoztam az előbbi tettét. -Mégis mit köszönnél? Nem csináltam semmit. - mondtam majd kérdően néztem rá.

- De. Többet mind hinnéd. - ezután felállt az ágyról és bement a fürdőbe gondolom átöltözni.
Mivel nem zárta be maga után az ajtót, ezért úgy gondoltam, hogy befejezem a mondanivalómat. 
Kinyitottam az ajtót, mert hallottam, hogy zuhanyzik. Mivel ő a csempe felé bámult, ezért mögé tudtam lopózni -amennyire csak lehetett- majd elhúztam a zuhanyfüggönyt és hátulról átöleltem a derekát mire ő egy kicsit megugrott és felsikított, de nem hagytam neki, hogy megforduljon vagy, hogy megmozduljon.
- Elfelejtettem mondani, hogy nagyon tetszett. De, hogy őszinte legyek ez a látvány sokkal jobban tetszik. - súgtam halkan a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam óvatosan.
- Úristen Harry, a frászt hoztad rám! - mondta majd elkezdett mocorogni, de még mindig nem engedtem szorításomból. - Hagyj békén és menj ki kérlek. - mondta már sokkal nyugodtabban. Gondol azért valamennyire élvezte a helyzetet.
- Eszem ágában sincs, baby. - válaszoltam lélegzetvisszafojtva, miközben az egyik kezemet fel-le csúsztattam a felkarján. - Nem baj ha csatlakozok? - kérdeztem majd egy hosszú puszit nyomtam oda, ahol a nyaka és a feje találkozik, amiből aztán egy lilás folt keletkezett. Ő is élvezhette a helyzetet mert előröl hátranyúlt a tarkómhoz és azt simogatta lágyan miközben a fejét oldalra döntve hagyta, hogy folytassam a dolgomat.
Nem bírtam már sokáig. Éreztem a mozgolódást odalent. Nem hiszem el, hogy még semmit sem csináltunk, de már kezdek felizgulni. Komolyan hihetetlen ez a csaj.
- Harry.. - nyögte a nevemet - Elég.. Fel...Fel kell... Öltöznöm. - mondta majd szinte összeesett a kezemben miközben én a kezemmel a középpontja felé igyekeztem.
- Harry! - mondta ijedten mikor a kezem hozzáért csiklójához. 
- Nyugi kicsim. Semmi rosszat nem fogok csinálni. - mondtam majd tovább folytattam tevékenységemet odalent. 
De ő nem engedte, mert megfogta a csuklómat és elrántotta onnan a kezemet majd kirohant mellettem a fürdőből.
- Rossz volt? - kérdeztem vigyorral az arcomon, miközben megálltam előtte. Ő csak egy törölközőt fogott maga elé és a szőnyeget vizsgálat amin állt.
- Nem... vagyis de, mert még csak pár hete ismerjük egymást és ez egy kicsit sok.- mondta kicsit félve majd a szekrénye elé ment és kutakodni kezdett.

*Madison szemszöge*

Eléggé megviselt az előbbi kis incidens, de nem voltam ellene, hiszem én még többet akarok belőle. Csak félek, hogy neki csak arra kellenék. 
Odamentem a szekrényem elé majd kutakodni kezdtem egy normális ruha után amit majd  ma fogok viselni. A választásom pedig erre a szettre esett, de mivel kicsit fújt a szél, felvettem egy fehér kardigánt és egy térd zoknit is.

Miután felöltöztem, kijöttem a fürdőből, de a göndör barátom már nem volt bent. Majd csöngettek. 
Körülbelül már 5 perce támaszkodott neki valaki a csengőnek amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek és kinyitom az ajtót. Szépen, komótosan lecsoszogtam a lépcsőn majd a tükör előtt megálltam és megigazítottam a hajamat, amit csak simán kibontva hagytam.
A vendégünk csak nem akart leszállni a csengőről ezért gyors tempóban elindultam az ajtóhoz miközben Dani nevét ordibáltam. Semmi válasz. Mi van itt?
- Szia! - köszönt a vendég. Én egy kisebb sokkot kaptam. Nem hiszem el, hogy ki állt az ajtóban. Nem. Már másfél éve nem láttam, -és az most lényegtelen, hogy fél éve beszéltünk utoljára- most pedig csak úgy feltűnik a házban. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok?
- Hahóóó! Szia Manó. - mondta miközben a kezét az arcom előtt ingatta. -Valami baj van?- kérdezte egy kicsit idegesen.
- Öööhm ... Szia.. Nem, nincs. Nincs semmi baj. -próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Manó. Ez a becenevem, még kb 2 éve adta. Akkor még kicsik.. na jó kisebbek voltunk. De most már.. Csak egy kigyúrt, tüsis-szőke hajú, tetovált kezű, iszonyat helyes 19 éves srácot látok magam előtt, aki szinte kicsit se hasonlít a 2 évvel ezelőtti énjére.
- Szia Justin! Örülök, hogy eltudtál jönni! - jött mellém Dani, majd köszöntötte Őt.
- Szia. Köszönöm a meghívást! Mady, mehetünk? - kérdezte miközben bejött az ajtóból.
- Hova? - értetlenkedtem.
- A stúdióba. -vigyorgott rám.
- Mi?? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. - A stúdióba?
- Igen, de siessünk, mert Ryan meg Scooter vár már a kocsiba egy ideje.- mondta majd az említett jármű felé nézett. 
- Oké, csak szólók... szólók a fiúknak. - mondtam zavartan, de a nővérem megfogta a kezem.
- Majd én. Ti menjetek csak. - mosolygott.
- Rendben. Akkor menjünk. Szia Dani! - öleltem meg, majd elindultunk a Range Rover felé.

2014. június 8., vasárnap

7.fejezet- Melodies

Sziasztok! :) Itt is van a 7. rész. Ide már egy kicsit több mindent raktam, hogy legyen egy kis élvezet is :) tudom, hogy még nem sok, de a dolgok majd csak ezután kezdenek forrósodni! :D 
Azért azt még hozzá kell fűznöm, hogy egy kicsit meg kellett dolgoznom ezzel a résszel, de most egy képzeletbeli pacsit adtam magamnak amiért újra megtudtam írni és szerintem jobbra :D 
Na jó nem is dumálok tovább. (a  zenét már lentebb belinkeltem, de azért itt is belinkelem nektek, KATT )
Jó olvasást! :) <3
Xx Sziszi


 -Oké, most már beismerem, hogy vicces és hogy okos vagy Harry. -nyomtam egy nagy puszit arcára, mire kérdőn pillantott ránk a két lány.
- Őm..ti most együtt vagytok?-értetlenkedett Perrie. Harry pedig elnevette magát.
-Nem, csak barátok vagyunk.-mondtam neki, bár lehet,hogy a hangom egy kis szomorúságot is tükrözött.

 Miután  befejeztük a vacsorát és mindenki jóllakott, kimentünk a medencéhez és rajtam és Mollyn kívűl mindenki bele is ment. Molly pedig beszélni akart velem.. vagyis ő elhatározta, nekem meg nem volt választási lehetőségem.
- Szóval akkor most több mint barátság, de kevesebb mint szerelem? -kérdezte kis aggódással a hangjában a barátnőm.
- Igen. Nagyjából. - mondtam én is egy kis szomorúsággal. - De félek. Mi van, hogyha csak úgy tekint rám, mint egy barát?! Vagy hogyha csak egy futó kaland vagyok neki?! Amúgy is... miért menne bele egy kapcsolatba, amikor a munkája mellett alig van ideje valamire. - mondtam kissé idegesen.
- Hé! Nyugi van, oké?! Először is; elég legyen ebből a "Mi van, hogyha...?" kérdésekből, rendben?!
Másodszor pedig; akkor nem csókolt volna meg és nem bánt volna veled ... úgy... a medencébe. - érvelt barátnőm. Jogos. De akkor is félek egy kicsit.
- Csajoooook! Jöttök vagy egyedül kell fürödnünk Harryvel?- Jött egy hang a medencéből, majd egyből a hang irányába fordítottam a fejem.
- Nyugin Niall! Mindjárt megyünk! - ordibált oda Molly. Szóval akkor Niall volt az. Egyértelmű.
- Figyelj Mo. Én inkább felmegyek lepihenek egy kicsit mert fárdt vagyok, de ti nyugodtan fürödjetek tovább. - mosolyogtam barátnőmre, aki óvatosan bólintott majd otthagyott.
Felálltam a napozóágyról, felvettem róla a ruhámat majd fel is vettem azt és visszamentem a házba.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet majd felsasszéztam a szobámba. Nem is kell mondanom.. a végén majdnem megint elestem az utolsó lépcsőfoknál. Már meg sem lepődök magamon, komolyan.
Bementem a szobámba, levettem a cuccaimat majd bementem a fürdőbe és vettem egy forró fürdőt.
Miután kész lettem magam köré csavartam a törölközőt és leültem az ágyra, majd a fejemet elrejtettem a kezemben. Ez egy hosszú nap volt és megérdemeltem egy kiadós alvást. Hátra döltem az ágyon majd a fülesemet a kezembe vettem és elindítottam ezt a számot. 
A fülbemászó dal refrén részét akaratlanul is énekelni kezdtem.

"...I, I love you like a love song, baby
I, I love you like a love song, baby
I, I love you like a love song, baby

And I keep hitting re-peat-peat-peat-peat-peat-peat

Constantly, boy you play through my mind like a symphony
There's no way to describe what you do to me
You just do to me, what you do
And it feels like I've been rescued
I've been set free
I am hypnotized by your destiny
You are magical, lyrical, beautiful
You are... And I want you to know baby..."


Régen szinte ronggyá hallgattam ezt a dalt, és azóta nem ingen hallgattam, ezért döntöttem ennél a számnál. Csak feküdtem és dúdoltam, miközben néha el-el kalandoztak a gondolataim Harry felé.
 És ekkor bekattant valami. Egy szöveg. Egy dal és egy ritmus. Ilyet csak akkor éreztem utoljára, amikor még anno Justinnal nagyon jóba voltunk és dalokat próbáltam írni, ami körülbelül másfél éve volt már. 
Akkor még úgy gondoltam, hogy többet érzek Justin iránt. De kb fél év után már semmi se volt, barátságon kívül, ezért szerintem csak egy kis fellángolás volt. És ő ezt valószínű, hogy már soha nem is fogja megtudni. 
Gyorsan az asztalhoz rohantam -közbe majdnem leesett a törölköző rólam-, elővettem egy tollat és egy papírlapot majd irkálni kezdtem.

"I hear melodies in my head
Find little notes in my bed
I’ve got songs tangled up in my hair
I see piano keys everywhere
My heart is a beating drum
Repeating my favorite song
I hear Beethoven number Nine
All the time..."



És leírtam az első sorokat. A refrén pedig ez lett. Vagyis én ezt gondoltam annak:


"...I hear melodies in my heart
Hear melodies in my head
I was a little off key then you
Melodie me and I’m better than ever
I hear melodies in my head
Hear melodies in my head
I had the beat a bit wrong
But I got a new song now..."


 Elolvastam többször is, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól sikerült-e. Miután már kb harmadszorra kezdtem el olvasni, jónak véltem, majd egy kis ritmust adva neki próbáltam énekelni, több-kevesebb sikerrel.
Ajtónyikorgást hallottam, majd azonnal a hang irányába fordítottam a fejem.
- Szia! -hallottam egy rekedtes hangot. - Nem zavarok?
- Öhm.. nem, gyere beljebb - ahogy kimondtam egyből láthatóvá vált a személy aki "megzavart". - Szia Harry! - köszöntem vissza neki.
- Te dalokat írsz? - kérdésén kicsit megszeppentem. Szóval hallgatózott?
- Hallgatóztál? - vontam kérdőre, ami szerintem jogos volt.
- Nem, csak feljöttem és hallottam, ahogy énekelsz... vagyis próbálsz valamit. Aztán gondoltam végighallgatom. -mosolygott rám, majd leült az ágyra és folytatta - Amúgy jó a... pizsid? -kérdezte kis huncutsággal a hangjában, habár nem tudom, hogy mire gondolt pontosan.. majd beugrott. Basszus. Én még mindig a törölközőbe vagyok beletekerve. És előtte.. Ez kínos.
-Upsz. Bemegyek a fürdőbe, gyorsan átveszem a pizsim. Mindjárt jövök. - mondtam és már indultam is a szobámból nyíló fürdőm felé. A törcsi természetesen pont akkor esett le amikor próbáltam becsukni az ajtót. Remélem semmit nem látott.
- Jó popsid van! Habár fogni jobb volt mint nézni. - ordibált az ajtón keresztül és közben hallottam ahogy elneveti magát. Remek. Szóval a medencében még le is tapizott. Mondjuk nem mintha nagyon ellenemre lenne, de még is csak pasiból van és ő is csak "arra" tud gondolni.
Kinyitottam résnyire a fürdőajtót majd kidugtam rajta a fejem -megjegyzem, még mindig nem sikerült felvennem a pizsim- majd erre ő egyből odakapta a fejét.
- Köszi. - mondtam, majd dobtam neki egy csókot. - De megtennéd, hogy azt a pólót meg a rövid gatyát idehozod? -kérdeztem kicsit félénken.
- Jobbat tudok, drágám. - mondta majd felállt az ágyról, levette magáról a pólót majd a zsebébe nyúlt és elővette a fekete-piros csipkés tangámat. Remek...
- Inkább ezeket. - mondta majd odajött az ajtó elé és felém nyújtotta a ruhadarabokat.
- Hát oké... Köszi. - mondtam szégyenlősen majd kivettem a kezéből a pizsinek szánt bugyit és pólót, majd visszamentem a fürdőbe és felvettem azokat.
Miután kimentem, elé álltam és lenéztem rá ő pedig fel rám. Beleakartam ülni az ölébe, de vártam, hogy előbb ő adjon egy "jelet", hogy beleülhetek.
- Gyere nyugodtan. - mondta majd a kezemért nyúl és a térdére húzott. Én a kezemet a nyaka köré fontam és mélyen a szemébe néztem. Akkor és ott megfeledkeztem minden rosszról és jóról egyaránt. Csak én és Harry voltunk. A szeme a szám és az én szemem között cikázott. Tudtam, hogy arra gondol amire én is. De mégsem csókolt meg. Lehajtottam a fejem majd sóhajtottam egyet és visszanéztem a szemeibe majd szólásra nyitottam a szám.
- Mutathatok valamit? - kérdeztem egy kicsit félénken, mire ő elmosolyodott majd óvatosan bólintott és leemelt a lábairól. - Vagyis inkább hallgasd és nem figyeld. - kuncogtam.
Odamentem az íróasztalomhoz, megfogtam a papírt amire írtam majd göndör barátom felé fordultam.
-Ugye nem néztél bele? - kérdeztem egy kicsit komoran.
- Nem, nyugi. Na de mutasd, mert már kíváncsi vagyok nagyon! - mondta majd odajött mellém és a papírt kezdte el vizsgálni, mire én elvittem előle és leültem az ágyra, ahova követett. Leült mellém majd megint az ölébe húzott és a szemembe nézett.
És megtörtént. Megcsókolt. Újra. De ez valahogy más volt. A nyelve utat akart törni a számba, amit én készségesen meg is adtam neki. Átölelte a derekamat és jó szorosan magához húzott. Mindeközben én csak bizsergést és a szája édes ízét éreztem, ami ellenállhatatlan volt számomra. Nem akartam, hogy ez a pár perc véget érjen de sajnos levegő hiánya miatt elváltunk. Elpirultam ahogy belegondoltam abba, hogy én csak egy bugyiba és egy bő pólóba, ő pedig már csak egy boxerben van. Túl csábító volt. Akartam Őt. Mindennél jobban.
- Akkor figyelj. - mondtam majd sóhajtottam és elkezdtem énekelni.

"... And it's kind of like do re mi
About as easy as a b c
Beautiful like a symphony
I’m talking about you and me here..."

A refrént és csak ezt a pár sort énekeltem. Ez szívből jött, és rólunk szól. Róla és rólam. Csak ennyit akartam. Hogy ezt tudja.
Még beszélgettünk egy kicsit majd az éjjeli lámpát leoltottam majd becsuktam a szemem, ő pedig hátulról szorosan átölelt és így aludtunk el. 

2014. június 4., szerda

6.fejezet-Ha harc, hát legyen harc

 Sziasztok. Hát itt is a 6. rész, bár nem lett olyan hosszú és sok esemény sem történik, de talán nem olyan rossz. Harry szerintem megint hozta a megszokott formáját. Amikor irtam elég rossz napom volt, szóval ha laposnak érzitek, akkor nézzétek el nekem. Most már kezdem lassan összeszedni magam, bár sok idő kell még. De ígérem, hogy nem fog meglátszani a részeken. Ja és a zene: Dove Cameron- Better in Stereo és Little Mix- Wings .
Jó olvasást! :)
xoxo,
Laura

Elengedett de én derekánál fogva visszahúztam magamhoz, majd eltolt magától és befelé kezdett futni.
Ezután egy hangos sikításra lettünk figyelmesek, én pedig ijedtem futottam be. 
Amikor beértem a konyhába, fura látvány fogadott, mert Mady hason feküdve nevetett és csapkodta a padlót. Elé álltam, abbahagyta a nevetést, a cipőmet kezdte bámulni, én felé nyújtottam a kezem, de ő elkezdte kibontani a cipőfűzőmet. Halkan kuncogni kezdtem, majd leguggoltam hozzá. Megkérdeztem, hogy mit csinál, majd egy puszit adtam a fejére. Ezután szemeit kezdtem keresni, de ő továbbra is a cipőmmel bajlódott. Mikor sikerült a terve szemembe nézett és beszélni kezdett.
-Szerinted minek látszik?-mosolygott rám.
Ezután puszit adtam az orrára, felálltam és felé nyújtottam a kezem. Megfogta, nevetni kezdett, majd lerántott maga mellé. Ekkor már én is nevettem és láttam, hogy Mady felült és a cipőmért nyúlt. Miután leszedte rólam a kert felé kezdett futni. Utána siettem miközben a többiektől csak értetlen pillantást kaptunk. Miután én is kiértem a kertbe Madyhez, ő a medencénél állt és a cipőmet a víz felé lógatta. Ha így állunk... Ha harc, hát legyen harc! Felfutottam a szobájába, megkerestem a fehérneműit, kikaptam közülük egy bugyit másik kezembe pedig egy cipőjét fogtam és már indultam is vissza hozzá.Persze okos voltam, így csak a cipőt
tartottam először a medence fölé.
 - Ezt most felejtsd el Harry!! - szólt idegesen. Ő csak mérgesen nézett én pedig már röhögtem.Gondoltam várok egy kicsit amíg kijönnek a többiek is és akkor mutatom majd fel a tetszetős tangát, ami fekete csipkés volt és egy piros masni volt az elején.
- Harry... légyszi tedd le és akkor én is visszaadom. - háááá! tudtam, hogy úgyse fogja sokáig bírni! 1:0 nekem!
- Csak egy feltétellel!-emeltem fel a mutatóujjam.
-Akármit megteszek, csak tedd le-könyörgött Mady.
-Egy kívánság, bárhol, bármikor, bármit.
-Jó,rendben, ha ez a feltétele.-láttam rajta, hogy kicsit ideges lett ettől. Leraktam a szandálját és ő is lerakta az én cipőmet. Láttam, hogy a többiek is kiértek a kertbe, úgy éreztem, hogy most kell még jobban megszívatnom, hisz ez egy kihagyhatatlan lehetőség. Előhúztam a korábban elvett tangáját, mire mindenki csak nevetett kivéve Mady. 
-Ha...Ha...Harry....-szegény lány, csak nyökögni bír-kérlek...tedd le...többet nem veszek el semmit tőled. Ígérem.
-Hazza ne legyél ennyire gonosz. Hogy hozhatod ilyen helyzetbe a húgom?-háborgott Dani. 
-Az alkunk első része. Bármit. Ez többet nem kapod már vissza.
Odamentem hozzá, megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára. 
*Mady szemszöge*
Harry ott állt a medence szélénél kezében a fekete csipkés, masni tangámmal. 
-Ha...Ha...Harry...-dadogtam-kérlek...tedd le...többet nem veszek el semmit tőled. Ígérem.-istenem, tényleg betartom, csak tegye már el, ez nekem nagyon ciki.
-Hazza ne legyél ennyire gonosz. Hogy hozhatod ilyen helyzetbe a húgom?-igen, tipikus Dani, inkább megvéd miután nevetett egy jót Harry ötletén. De legalább ő a védelmemre kelt, nem úgy mint Molly vagy a többi fiú. 
-Az alkunk első része. Bármit. Ezt többet nem kapod már vissza.-oo hogy az a...hogy is felejthettem el.
Dani iPhoneja csörögni kezdett, amit készségesen vettem fel.
-Madison kérlek vedd fel-kiabált Dani a medencéből.
Kedvesen szóltam bele, de a hang ismeretlen volt számomra.
-Halo?-kezdtem.
-Szia Dani.-mondta a számomra még mindig ismeretlen lány.
-Bocsi nem Dani vagyok, hanem a húga, Madison-ecseteltem a sztorit.
-Ja bocsi. Nem is tudtam, hogy van húga. Egyébként Perrie vagyok, Zayn barátnője.Arra gondoltunk El-lel, hogy átugranánk kicsit, ha nem gond.
-Dehogy, gyertek nyugodtan. A srácok is itt vannak és a legjobb barátnőm, Molly is. Örülni fogunk egy kis társaságnak még.-ezzel elköszöntem Perrietől és futottam ki a medencéhez.
-Figyi Perrie és El hamarosan jönnek, most telefonáltak.-mindenki mosolyogni kezdett, kivéve Molly, mert ő nem nagyon tudta, hogy kikről is beszélek.
-Hé Moll, Perrie Zayn barátnője, El pedig Louisé.-magyarázta nagyban Niall.
-Aha, oké-bólogatott a barátnőm.
Nemsokkal később csengették, én pedig futottam ajtót nyitni. Egy szőke hajú és egy barna hajú lány állt velem szembe.
-Szia. Perrie Edwars vagyok. Biztos te vagy Madison.-nyújtotta kezét a szőkeség. 
-Szia. Igen, én vagyok. De jobban szeretem a Madyt-mosolyogtam rá.
-Szia. Eleanor Calder vagyok.-mutatkozott be a barna hajú lány, én pedig beinvitáltam őket.
-Srácok-kiabáltam át a nappalin-megjött Eleanor és Perrie-erre a két szóra egyből mellettem termett Zayn és Louis és egy-egy csókkal köszöntötték barátnőiket. 
Harry keresztül futott a nappalin kezében a tangámmal. 
-Harry már megint mit loptál?-nevetett Perrie.
-Hát az úgy volt...hogy...Mady ellopta a cipőm..én elloptam ezért egy szandálját és a medencébe akartuk dobni egymás cuccát, de egyezséget kötöttünk és ekkor elő húztam ezt és azóta meg nálam van, mivel az alku alapján ..na mindegy az most hosszú..szóval ez az enyém.-magyarázott Harry mire mindenki már nevetett még én is.
 -Oké, most már beismerem, hogy vicces és hogy okos vagy Harry-nyomtam egy nagy puszit arcára, mire kérdőn pillantott ránk a két lány.
- Őm..ti most együtt vagytok?-értetlenkedett Perrie. Harry pedig elnevette magát.
-Nem, csak barátok vagyunk.-mondtam neki, bár lehet,hogy a hangom egy kis szomorúságot is tükrözött.