Meg is hoztam a 8. részt. Erről nem mondanék sok mindent, majd ti eldöntitek, hogy jó lett vagy nem :)
Itt majd a végén feltűnik egy új szereplő, de annyit elárulok, hogy nem fog sokáig benne lenni. Talán 3-4 rész erejéig vagy max még a későbbiekben visszahozzunk.
A részhez pedig ezt a zenét ajánlom: Roller Coaster
Jó olvasást!! :) <3
Itt majd a végén feltűnik egy új szereplő, de annyit elárulok, hogy nem fog sokáig benne lenni. Talán 3-4 rész erejéig vagy max még a későbbiekben visszahozzunk.
A részhez pedig ezt a zenét ajánlom: Roller Coaster
Jó olvasást!! :) <3
X Sziszi
A refrént és csak ezt a pár sort énekeltem. Ez szívből jött és rólunk szól. Csak ennyit akartam. Hogy ezt tudja.
Még beszélgettünk egy kicsit majd az éjjeli lámpát leoltottam majd becsuktam a szemem, ő pedig hátulról szorosan átölelt és így aludtunk el.
* Harry szemszöge*
Reggel mozgolódásra keltem. Kinyitottam a szemem és egyértelművé vált, hogy nem a szobámban fekszek. És... és egy lány fekszik mellettem. Én a derekát öleltem át és a testével teljesen hozzám simult. Mit ne mondjak Mady hátulról is van olyan dögös mint előröl. Jól van Harry. -Ne perverzkedj már megint!- Megmozdult és ezáltal felém fordult majd óvatosan kinyitotta a szemét. Mintha félt volna.
- Jó reggelt! -köszöntöttem a reggeli, fáradt, rekedtes hangomon mosolyogva.
- Harry?! Mit keresel itt? Te jó ég! Ugye mi nem.. ?- kérdezte ijedten majd a takaró alá nézett. - De várj! Miért nincs rajtam bugyi? - folytatta majd maga köré tekerte a takarót.
- Nem. Nyugi. - mosolyogtam rá. - Bár nem is lenne olyan rossz, nem?- röhögtem, mire csak egy mellkas ütést kaptam.
- Amúgy meg mondtam. Azt már nem kapod vissza. Maximum kölcsönbe. Mint most. - mondtam majd rákacsintottam és lejjebb húztam róla a takarót amit ő egyből vissza is rántott.
- Amúgy meg mondtam. Azt már nem kapod vissza. Maximum kölcsönbe. Mint most. - mondtam majd rákacsintottam és lejjebb húztam róla a takarót amit ő egyből vissza is rántott.
- Szóval miközben én aludtam, te levetted rólam?- kérdezte kitágult szemekkel.
- Nem. Félálomba voltál és a nevemet mondogattad. Majd lehúztam a csípődről, mire te magadtól megemelted a csípődet. Mit ne mondjak kicsit... begerjedtem. - mondtam szinte lélegzetvisszafojtva majd benedvesítettem nyelvemmel az ajkaimat.
- Ó Harry... ennyi erőből már meg is... -mondta de én beleszorítottam a szájába a szavakat egy puszival.
- Sajnálom. De nem, én nem csináltam volna semmit amíg alszol és ha meg nem akarod akkor meg végképp nem. - nyugtattam miközben a mellkasomra húztam a testét, így háttal feküdt rajtam.
-Nem mondtam, hogy nem akarom. Csak... még nem. - már mosolygott ő is majd a fejét hátrahajtotta, hogy a szemebe tudjon nézni.- Amúgy jó reggelt neked is.- folytatta.
- Nem. Félálomba voltál és a nevemet mondogattad. Majd lehúztam a csípődről, mire te magadtól megemelted a csípődet. Mit ne mondjak kicsit... begerjedtem. - mondtam szinte lélegzetvisszafojtva majd benedvesítettem nyelvemmel az ajkaimat.
- Ó Harry... ennyi erőből már meg is... -mondta de én beleszorítottam a szájába a szavakat egy puszival.
- Sajnálom. De nem, én nem csináltam volna semmit amíg alszol és ha meg nem akarod akkor meg végképp nem. - nyugtattam miközben a mellkasomra húztam a testét, így háttal feküdt rajtam.
-Nem mondtam, hogy nem akarom. Csak... még nem. - már mosolygott ő is majd a fejét hátrahajtotta, hogy a szemebe tudjon nézni.- Amúgy jó reggelt neked is.- folytatta.
- Kérsz reggelit? - kérdeztem tőle, hogy megtörjem a pár perce beállt csendet.
- Hány óra? - nézett körbe, valószínű egy óra után kutatva.
- Negyed 1 lesz mindjárt. - mondtam neki én, mivel mögötte volt az óra ezért én jobban láttam.
- Basszus. Molly! - mondta félve , majd kiugrott az ágyból és kirohant a szobából. -Amúgy igen, azt megköszönném! -folytatta.
Felkeltem az ágyból, visszavettem a nadrágomat majd én is kimentem a szobából, le a konyhába valami ehető után kutatva.
- Jó reggelt! - hallottam meg egy kissé rekedtes, reggeli hangot. Niall. - Mit kérsz? - kérdezte majd felém fordult a .... hűtőből. Nem igaz.. Nem elég otthon folyton kifosztja a hűtőt, de még itt is ez a terve.
- Müzli van? - kérdeztem majd mellé álltam.
- Jó reggelt! -hallottam meg egy lány hangot a hátam mögül majd a hang irányába fordítottam a fejem.
- Szia Molly. - köszöntem - Mady téged keres az emeleten. - mondtam majd visszafordultam a hűtő felé.
- Majd csak rájön, hogy itt vagyok. - röhögött. Kedves.
- Molly! Hát itt vagy?! Már mindenhol kerestelek! -mondta kissé dühösen és aggódva egyszerre Mad.
- Hát akkor kezdhetted volna itt is a keresést, mert ha itt vagyok nálatok, reggel az első utam mindig ide vezet. - mondta, röhögött majd folytatta - Amúgy jó a pizsid. -kacsintott. Ez az én szokásom. Nem ér.
- Köszi. - nézett magára Mady majd felrohant a szobába.
Miután mindenki megreggelizett, felmentünk a szobába Madyvel majd leültünk az ágyára és mélyen a szemébe néztem.
- A tegnapi szöveg... Az rólunk szólt? Vagy... -kérdeztem kicsit félénken, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Igen. Utoljára akkor tudtam írni, amikor a volt barátommal voltam együtt. Másfél éve. Köszönöm. - mondta majd egy puszit nyomott a csinos, édes ajkaival az arcomra.
- Nincs mit. - válaszoltam vigyorogva majd viszonoztam az előbbi tettét. -Mégis mit köszönnél? Nem csináltam semmit. - mondtam majd kérdően néztem rá.
- De. Többet mind hinnéd. - ezután felállt az ágyról és bement a fürdőbe gondolom átöltözni.
Mivel nem zárta be maga után az ajtót, ezért úgy gondoltam, hogy befejezem a mondanivalómat.
Kinyitottam az ajtót, mert hallottam, hogy zuhanyzik. Mivel ő a csempe felé bámult, ezért mögé tudtam lopózni -amennyire csak lehetett- majd elhúztam a zuhanyfüggönyt és hátulról átöleltem a derekát mire ő egy kicsit megugrott és felsikított, de nem hagytam neki, hogy megforduljon vagy, hogy megmozduljon.
- Elfelejtettem mondani, hogy nagyon tetszett. De, hogy őszinte legyek ez a látvány sokkal jobban tetszik. - súgtam halkan a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam óvatosan.
- Úristen Harry, a frászt hoztad rám! - mondta majd elkezdett mocorogni, de még mindig nem engedtem szorításomból. - Hagyj békén és menj ki kérlek. - mondta már sokkal nyugodtabban. Gondol azért valamennyire élvezte a helyzetet.
- Eszem ágában sincs, baby. - válaszoltam lélegzetvisszafojtva, miközben az egyik kezemet fel-le csúsztattam a felkarján. - Nem baj ha csatlakozok? - kérdeztem majd egy hosszú puszit nyomtam oda, ahol a nyaka és a feje találkozik, amiből aztán egy lilás folt keletkezett. Ő is élvezhette a helyzetet mert előröl hátranyúlt a tarkómhoz és azt simogatta lágyan miközben a fejét oldalra döntve hagyta, hogy folytassam a dolgomat.
Nem bírtam már sokáig. Éreztem a mozgolódást odalent. Nem hiszem el, hogy még semmit sem csináltunk, de már kezdek felizgulni. Komolyan hihetetlen ez a csaj.
- Harry.. - nyögte a nevemet - Elég.. Fel...Fel kell... Öltöznöm. - mondta majd szinte összeesett a kezemben miközben én a kezemmel a középpontja felé igyekeztem.
- Harry! - mondta ijedten mikor a kezem hozzáért csiklójához.
- Nyugi kicsim. Semmi rosszat nem fogok csinálni. - mondtam majd tovább folytattam tevékenységemet odalent.
De ő nem engedte, mert megfogta a csuklómat és elrántotta onnan a kezemet majd kirohant mellettem a fürdőből.
- Rossz volt? - kérdeztem vigyorral az arcomon, miközben megálltam előtte. Ő csak egy törölközőt fogott maga elé és a szőnyeget vizsgálat amin állt.
- Nem... vagyis de, mert még csak pár hete ismerjük egymást és ez egy kicsit sok.- mondta kicsit félve majd a szekrénye elé ment és kutakodni kezdett.
*Madison szemszöge*
Eléggé megviselt az előbbi kis incidens, de nem voltam ellene, hiszem én még többet akarok belőle. Csak félek, hogy neki csak arra kellenék.
Odamentem a szekrényem elé majd kutakodni kezdtem egy normális ruha után amit majd ma fogok viselni. A választásom pedig erre a szettre esett, de mivel kicsit fújt a szél, felvettem egy fehér kardigánt és egy térd zoknit is.
Miután felöltöztem, kijöttem a fürdőből, de a göndör barátom már nem volt bent. Majd csöngettek.
Körülbelül már 5 perce támaszkodott neki valaki a csengőnek amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek és kinyitom az ajtót. Szépen, komótosan lecsoszogtam a lépcsőn majd a tükör előtt megálltam és megigazítottam a hajamat, amit csak simán kibontva hagytam.
A vendégünk csak nem akart leszállni a csengőről ezért gyors tempóban elindultam az ajtóhoz miközben Dani nevét ordibáltam. Semmi válasz. Mi van itt?
- Szia! - köszönt a vendég. Én egy kisebb sokkot kaptam. Nem hiszem el, hogy ki állt az ajtóban. Nem. Már másfél éve nem láttam, -és az most lényegtelen, hogy fél éve beszéltünk utoljára- most pedig csak úgy feltűnik a házban. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok?
- Hahóóó! Szia Manó. - mondta miközben a kezét az arcom előtt ingatta. -Valami baj van?- kérdezte egy kicsit idegesen.
- Öööhm ... Szia.. Nem, nincs. Nincs semmi baj. -próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Manó. Ez a becenevem, még kb 2 éve adta. Akkor még kicsik.. na jó kisebbek voltunk. De most már.. Csak egy kigyúrt, tüsis-szőke hajú, tetovált kezű, iszonyat helyes 19 éves srácot látok magam előtt, aki szinte kicsit se hasonlít a 2 évvel ezelőtti énjére.
- Szia Justin! Örülök, hogy eltudtál jönni! - jött mellém Dani, majd köszöntötte Őt.
- Szia. Köszönöm a meghívást! Mady, mehetünk? - kérdezte miközben bejött az ajtóból.
- Hova? - értetlenkedtem.
- A stúdióba. -vigyorgott rám.
- Mi?? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. - A stúdióba?
- Igen, de siessünk, mert Ryan meg Scooter vár már a kocsiba egy ideje.- mondta majd az említett jármű felé nézett.
- Oké, csak szólók... szólók a fiúknak. - mondtam zavartan, de a nővérem megfogta a kezem.
- Majd én. Ti menjetek csak. - mosolygott.
- Rendben. Akkor menjünk. Szia Dani! - öleltem meg, majd elindultunk a Range Rover felé.
Felkeltem az ágyból, visszavettem a nadrágomat majd én is kimentem a szobából, le a konyhába valami ehető után kutatva.
- Jó reggelt! - hallottam meg egy kissé rekedtes, reggeli hangot. Niall. - Mit kérsz? - kérdezte majd felém fordult a .... hűtőből. Nem igaz.. Nem elég otthon folyton kifosztja a hűtőt, de még itt is ez a terve.
- Müzli van? - kérdeztem majd mellé álltam.
- Jó reggelt! -hallottam meg egy lány hangot a hátam mögül majd a hang irányába fordítottam a fejem.
- Szia Molly. - köszöntem - Mady téged keres az emeleten. - mondtam majd visszafordultam a hűtő felé.
- Majd csak rájön, hogy itt vagyok. - röhögött. Kedves.
- Molly! Hát itt vagy?! Már mindenhol kerestelek! -mondta kissé dühösen és aggódva egyszerre Mad.
- Hát akkor kezdhetted volna itt is a keresést, mert ha itt vagyok nálatok, reggel az első utam mindig ide vezet. - mondta, röhögött majd folytatta - Amúgy jó a pizsid. -kacsintott. Ez az én szokásom. Nem ér.
- Köszi. - nézett magára Mady majd felrohant a szobába.
Miután mindenki megreggelizett, felmentünk a szobába Madyvel majd leültünk az ágyára és mélyen a szemébe néztem.
- A tegnapi szöveg... Az rólunk szólt? Vagy... -kérdeztem kicsit félénken, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Igen. Utoljára akkor tudtam írni, amikor a volt barátommal voltam együtt. Másfél éve. Köszönöm. - mondta majd egy puszit nyomott a csinos, édes ajkaival az arcomra.
- Nincs mit. - válaszoltam vigyorogva majd viszonoztam az előbbi tettét. -Mégis mit köszönnél? Nem csináltam semmit. - mondtam majd kérdően néztem rá.
- De. Többet mind hinnéd. - ezután felállt az ágyról és bement a fürdőbe gondolom átöltözni.
Mivel nem zárta be maga után az ajtót, ezért úgy gondoltam, hogy befejezem a mondanivalómat.
Kinyitottam az ajtót, mert hallottam, hogy zuhanyzik. Mivel ő a csempe felé bámult, ezért mögé tudtam lopózni -amennyire csak lehetett- majd elhúztam a zuhanyfüggönyt és hátulról átöleltem a derekát mire ő egy kicsit megugrott és felsikított, de nem hagytam neki, hogy megforduljon vagy, hogy megmozduljon.
- Elfelejtettem mondani, hogy nagyon tetszett. De, hogy őszinte legyek ez a látvány sokkal jobban tetszik. - súgtam halkan a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam óvatosan.
- Úristen Harry, a frászt hoztad rám! - mondta majd elkezdett mocorogni, de még mindig nem engedtem szorításomból. - Hagyj békén és menj ki kérlek. - mondta már sokkal nyugodtabban. Gondol azért valamennyire élvezte a helyzetet.
- Eszem ágában sincs, baby. - válaszoltam lélegzetvisszafojtva, miközben az egyik kezemet fel-le csúsztattam a felkarján. - Nem baj ha csatlakozok? - kérdeztem majd egy hosszú puszit nyomtam oda, ahol a nyaka és a feje találkozik, amiből aztán egy lilás folt keletkezett. Ő is élvezhette a helyzetet mert előröl hátranyúlt a tarkómhoz és azt simogatta lágyan miközben a fejét oldalra döntve hagyta, hogy folytassam a dolgomat.
Nem bírtam már sokáig. Éreztem a mozgolódást odalent. Nem hiszem el, hogy még semmit sem csináltunk, de már kezdek felizgulni. Komolyan hihetetlen ez a csaj.
- Harry.. - nyögte a nevemet - Elég.. Fel...Fel kell... Öltöznöm. - mondta majd szinte összeesett a kezemben miközben én a kezemmel a középpontja felé igyekeztem.
- Harry! - mondta ijedten mikor a kezem hozzáért csiklójához.
- Nyugi kicsim. Semmi rosszat nem fogok csinálni. - mondtam majd tovább folytattam tevékenységemet odalent.
De ő nem engedte, mert megfogta a csuklómat és elrántotta onnan a kezemet majd kirohant mellettem a fürdőből.
- Rossz volt? - kérdeztem vigyorral az arcomon, miközben megálltam előtte. Ő csak egy törölközőt fogott maga elé és a szőnyeget vizsgálat amin állt.
- Nem... vagyis de, mert még csak pár hete ismerjük egymást és ez egy kicsit sok.- mondta kicsit félve majd a szekrénye elé ment és kutakodni kezdett.
*Madison szemszöge*
Eléggé megviselt az előbbi kis incidens, de nem voltam ellene, hiszem én még többet akarok belőle. Csak félek, hogy neki csak arra kellenék.
Odamentem a szekrényem elé majd kutakodni kezdtem egy normális ruha után amit majd ma fogok viselni. A választásom pedig erre a szettre esett, de mivel kicsit fújt a szél, felvettem egy fehér kardigánt és egy térd zoknit is.Miután felöltöztem, kijöttem a fürdőből, de a göndör barátom már nem volt bent. Majd csöngettek.
Körülbelül már 5 perce támaszkodott neki valaki a csengőnek amikor úgy döntöttem, hogy lemegyek és kinyitom az ajtót. Szépen, komótosan lecsoszogtam a lépcsőn majd a tükör előtt megálltam és megigazítottam a hajamat, amit csak simán kibontva hagytam.
A vendégünk csak nem akart leszállni a csengőről ezért gyors tempóban elindultam az ajtóhoz miközben Dani nevét ordibáltam. Semmi válasz. Mi van itt?
- Szia! - köszönt a vendég. Én egy kisebb sokkot kaptam. Nem hiszem el, hogy ki állt az ajtóban. Nem. Már másfél éve nem láttam, -és az most lényegtelen, hogy fél éve beszéltünk utoljára- most pedig csak úgy feltűnik a házban. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok?
- Hahóóó! Szia Manó. - mondta miközben a kezét az arcom előtt ingatta. -Valami baj van?- kérdezte egy kicsit idegesen.
- Öööhm ... Szia.. Nem, nincs. Nincs semmi baj. -próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Manó. Ez a becenevem, még kb 2 éve adta. Akkor még kicsik.. na jó kisebbek voltunk. De most már.. Csak egy kigyúrt, tüsis-szőke hajú, tetovált kezű, iszonyat helyes 19 éves srácot látok magam előtt, aki szinte kicsit se hasonlít a 2 évvel ezelőtti énjére.- Szia Justin! Örülök, hogy eltudtál jönni! - jött mellém Dani, majd köszöntötte Őt.
- Szia. Köszönöm a meghívást! Mady, mehetünk? - kérdezte miközben bejött az ajtóból.
- Hova? - értetlenkedtem.
- A stúdióba. -vigyorgott rám.
- Mi?? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. - A stúdióba?
- Igen, de siessünk, mert Ryan meg Scooter vár már a kocsiba egy ideje.- mondta majd az említett jármű felé nézett.
- Oké, csak szólók... szólók a fiúknak. - mondtam zavartan, de a nővérem megfogta a kezem.
- Majd én. Ti menjetek csak. - mosolygott.
- Rendben. Akkor menjünk. Szia Dani! - öleltem meg, majd elindultunk a Range Rover felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése